Péntek délután megállok...

Péntek délután megállok kicsit körbenézni a metró Deák-téri aluljárójában. E hely a milliós Budapest egyik fő ütőere. A forgalom sűrű sorokban hömpölyög, táskákat, csomagokat cipelve ki futva, ki vánszorogva, de mindenki a saját fontos célja felé igyekszik. Mik azok a fontos célok, amiért e nagy emberfolyam egymást nem kímélve, lökdösődve halad. Talán hazaérni a nyugalomba, vagy éppen otthonról el a nyugalomba, esetleg valamilyen hiú becsvágy szolgálatába szegődni, vagy csak ételért, italért, szerelemért loholni.  Vagy valakihez sietni, akiről tudni, hogy a bajban segítő kezet nyújt. Ez a sok ember, közöttük hősök, nem hősök, egyszerű, de hőssé válás útját keresők mind itt tülekednek. De ebben a tülekedésben és néha lógó nyelvvel loholó nyáladzásban benne van egy a pénz utáni koslatás szomorúsága is, meg egyféle tiltakozó magatartás is: sajnos a tiltakozó magatartás mindig negatív...