Az első hetekben semmi furcsa, mintha szabadságon lennék. Majd néhány hét sok ambícióval megtöltött álláskeresés, de valahogy sehol semmi. Majd jön egy dühös lázadási periódus, hogy a világ igazságtalan, ez még megspékelve a belső kohézió hiányával talán ez a mélypont. A közömbösség néhány napja után fordulat: az élet egésze szőröstül-bőröstül bizalmat érdemel! Gyerünk, húzzunk bele érzés! Persze pénzügyileg lefelé csúszás egy olyan szegénykedési irányba, ami alapjában nem fárasztó, eleinte inkább még kíváncsivá tevő. A sok megvásárolható felesleges termék - korábban, amikor pénzem volt ilyesmire is gyakran költöttem - elkerülésére, a fogyasztás minimalizálására egyfajta egyéni erőpróbára szoktatás ideje ez. Igazából ez nem nyomor, mert alapvetően nem hiányzik semmi, persze közben meg valahogy minden hiányzik. De nem szabad elkedvetlenedni a lehető legkevesebbre szabott személyes kiadások megtervezésétől, hanem a fogyasztási szokások újraértékelését érdemes és kell megcsinálni. Majd: miután minden lehetőség bennünk van, ha eléggé akarunk meg egy kis kegyelem is besegít, rengeteg munka és élmény vár még, főleg úgy, hogy a munkanélküliség csak megedzett.